Rólam
Baracsiné Tardi Nóra vagyok, tanító. 2001-ben végeztem a Nyíregyházi Főiskolán, és azóta alsó tagozatos gyerekekkel dolgozom.
Az elmúlt több mint két évtizedben szinte minden alsós tantárgyat tanítottam. Dolgoztam kéttannyelvű iskolában is, ahol környezetismeretet, testnevelést, éneket, technikát és rajzot angolul, a főtantárgyakat pedig magyarul tanítottam. Ma is aktívan dolgozom pedagógusként: jelenleg óvodásoktól hatodik osztályosokig angolt tanítok.
Az iskolai munka mellett 2021-ben létrehoztam a NÓRA NÉNI TANODÁJÁT. Kezdetben személyes foglalkozásokat tartottam: egyénileg és kiscsoportban iskola-előkészítéssel foglalkoztam, alsós gyerekeket segítettem magyarból és matematikából, és angolt is tanítottam.
A Tanodában még inkább megtapasztaltam, mennyit számít az, hogyan gyakorlunk. Ha egy gyereknek valami nehezen ment, nem az volt az első gondolatom, hogy oldjunk meg még tíz ugyanolyan feladatot. Inkább azon kezdtem gondolkodni, hogyan lehetne ugyanazt másképp, játékosabban gyakorolni.
Így kerültek elő a kártyák, társasjátékok, mozgásos feladatok, nyomozások, kihívások és a saját készítésű játékok. Volt, amit az asztalnál játszottunk, máskor felálltunk, mozogtunk, kerestünk, válogattunk vagy új szabályokat találtunk ki.
Nem a tanulás helyett játszottunk. Játék közben tanultunk és gyakoroltunk.
A hozzám járó gyerekeknek folyamatosan készítettem játékokat, feladatokat és segédanyagokat, mindig ahhoz igazodva, hogy éppen mire volt szükségük. Közben egyre több saját ötletem és anyagom gyűlt össze.
Most a Tanoda az online térben folytatódik tovább. Szeretném más pedagógusoknak és szülőknek is továbbadni mindazt, ami az évek során a gyerekekkel bevált.
MIBEN HISZEK PEDAGÓGUSKÉNT?
Abban, hogy a játékosság és a tanulás nem két külön dolog.
A gyerekek nem azért játszanak, hogy tanuljanak, de a játék során tanulnak a legtöbbet.
Egy jól kitalált játékban ugyanúgy lehet olvasni, számolni, gondolkodni, figyelni vagy problémát megoldani, mint egy hagyományos feladatban.
Az egyik kedvenc mondatom a gyerekektől egy-egy játékos óra végén:
„Már vége is az órának? Pedig még nem is tanultunk!”
Pedig közben egy társasjátékkal akár egy egész témakör anyagát átismételtük.
Nekem talán ez mutatja meg a legjobban, mit jelent a játékos tanulás.
Fontosnak tartom, hogy a gyerek merjen gondolkodni, kérdezni, próbálkozni és hibázni. Nem baj, ha valamit nem tud elsőre. Sokkal fontosabb, hogy legyen kedve újra nekifutni.
Azt is megtanultam, hogy ugyanaz nem működik mindenkinél. Ami az egyik gyereknek segítség, a másiknak lehet túl könnyű, túl nehéz vagy egyszerűen érdektelen. Ezért szeretem azokat a feladatokat, amelyekben lehet gondolkodni, választani, mozogni, próbálkozni, és nem csak egyetlen úton lehet eljutni a megoldásig.
Nem gondolom azt sem, hogy attól lesz jó egy tananyag, hogy minél több feladat fér rá. Sokszor egyetlen jól kitalált játék vagy feladat többet ér, mint egy egész oldalnyi gyakorlás.
És még ennyi év után sem szeretek rutinból tanítani.
Folyamatosan keresgélek, olvasok, kutatok, új ötleteket és módszereket nézek. Ha valami megtetszik, rögtön azon kezdek gondolkodni, hogyan lehetne a saját tanítványaimhoz vagy az adott helyzethez igazítani.
Az új eszközöktől sem zárkózom el. Ma már a mesterséges intelligencia használatát is folyamatosan tanulom, mindig azt keresve, hogyan tud valóban segíteni a készülésben és a tanításban.
Talán ez jellemez a legjobban pedagógusként: mindig agyalok valamin.
Hogyan lehetne ezt másképp?
Hogyan értené meg könnyebben?
Mitől lenne érdekesebb?
Lehetne ebből játék?
A NÓRA NÉNI TANODÁJA is ezekből a kérdésekből épül.
MIT TALÁLSZ A TANODÁBAN?
Játékokat, ötleteket és tanulási anyagokat, amelyek mögött mindig van pedagógiai cél.
Azt keresem, hogyan lehet úgy gyakorolni, hogy a gyereknek legyen kedve belefogni, gondolkodni, próbálkozni és végigcsinálni.
Pedagógusként pontosan tudom, mennyi munka van abban, hogy egy jó ötletből valóban használható órai anyag legyen. Ezért olyan anyagokat készítek pedagógusoknak, amelyeket nem kell még egy fél estén át javítani és átalakítani ahhoz, hogy másnap elő lehessen venni őket.
A szülőknek pedig abban szeretnék segíteni, hogy az otthoni gyakorlás ne még egy adag feladat legyen. Sokszor egy jól megválasztott játék vagy közös tevékenység is elég ahhoz, hogy ugyanazt egészen más hangulatban lehessen gyakorolni.
A lényeg közben nem változott:
azt szeretném, hogy a gyerek tanuljon, gondolkodjon, próbálkozzon és fejlődjön – de közben maradjon hely a kíváncsiságnak, a sikerélménynek és a játéknak is.